Skip to main content

„Zene nélkül mit érek én”, ja nem, éneklés nélkül…

Ha a bemutatkozómban felsorolt témákat megjelenésük kronológiájában szeretném vizsgálni, akkor a zenét kell az első helyre tennem. Indulásként Soltész Rezső Római vakáció című 1986-os nagylemezét kaptam meg, ami már akkori felfogásom szerint is rémisztően messze állt a rocktól. Ezt az én életemben 1987 őszén elsöprő lendülettel követte az István, a király rockopera, amelynek köszönhetően – tekintettel arra, hogy az általános iskolát is ugyanebben az évben kezdtem meg – előbb próbálkoztam az énekléssel, mint ahogy írni-olvasni tudtam volna. A szüleim ekkor gondoltak arra, hogy zeneiskolába küldenek, mivel többedszerre azt a „visszajelzést” kapták az iskolából, hogy a társaimat zavarja az éneklésem a szünetben, meg az órákon… A zeneiskolai kaland azért volt eleve kudarcra ítélve, mert már a belépéskor jeleztem, hogy én (csak) énekelni szeretnék, de emlékeim szerint erre az oktatási rendszer adta keretek miatt nem volt lehetőség. Így jobb híján egy böhöm nagy csellót nyomtak az alapozó év után a kezembe, amit sem cipelni nem bírtam, sem szeretni nem tudtam. Ennek az lett a következménye, hogy folyton összetörtem a húrtartó lábat a helyközi buszjáraton, ennél fogva lőttek a gyakorlásnak, meg a sikeres csellista pályának is – amit én egy percig sem gondoltam komolyan.

Az általános iskolai éveket követően Győrbe kerültem középiskolába. Itt két jelentős hatás ért: egyrészt különösebb csínytevések nélkül állandóan jó rendű jegyet kaptam magatartásból. A konfliktus alapvető forrása az volt, hogy tiltották, hogy az osztálykirándulásokon a buszozás során énekeljünk. Hát, ezen még ma is elmosolyodom…. A másik fontos hatást az jelentette, hogy Győrben a 90-es évekre már rendkívül sokszínű kulturális élet bontakozott ki, a színházi darabok, a világhírű Győri Balett fellépései mellett operaelőadásokat is rendszeresen műsorra tűztek. Az egyik iskolatársam hívta fel a figyelmemet arra, hogy a 30 méterre található zeneiskolában lehet jelentkezni magánének szakra. Ez klasszikus éneket jelentett. Operát. Amit alig vártam. Az ismerkedésem az opera műfajával olyannyira jól sikerült, hogy a későbbiekben még az egyetemi évek alatt is klasszikus énektechnikát tanultam, összesen 7 évig.

Ez alatt a hét év alatt realizáltam, hogy az éneklés nem lesz a hivatásom. Ennek a több összetevőből álló felismerésnek a hatására az egyetem befejezésével abbahagytam a zenei tanulmányaimat is. Az éneklést azonban nem. Az azóta eltelt időben egy amatőr rockbandához csatlakoztam, ahol megismertem szerzőtársam, Malatinszki Krisztiánt (Malát) is, akivel együtt meghívást kaptunk a Lois Ákos, Ördög Gábor, Veisz Ákos, Wollner Péter által formálódó MKBandbe (ezt követően érkezett Lovas Betti). Az első MKBand fellépés izgalma után (tartottunk attól, hogy a Székház nagytermének hangulata nem illeszkedik teljesen a zenénk stílusához) egyedi, saját elvárásainkat is több szempontból meghaladó lehetőségeket kaptunk az évzáró banki rendezvényeken.

Az énekléssel foglalkozni vágyóknak azt az üzenetet szeretném megfogalmazni, hogy a lehetőségek tárháza ma már nagyon széles, jelentős számban érhető el olyan zenész, akitől tanulni lehet. Személyes tapasztalataim alapján a szomszédoktól, családtagoktól, iskolatársaktól, munkatársaktól pedig nem kell tartani: csak idő kérdése, hogy megszokják. Elvégre a normál életben a tömegközlekedést is használjuk, dacára annak, hogy esetenként kissé hangos…

Tippek, arra az esetre, ha belevágnátok

A zene kezdetektől fogva az emberi létezéshez kapcsolható tevékenység, rituálé. Emiatt minden formában és minden szinten, kikapcsol, ellazít, feltölt. Olyan, mintha ősi igénye lenne mindegyikünknek a ritmusra. Szóval a zenét érdemes kikapcsolódásként, közösséghez való tartozásként megélni, én is számos baráti kapcsolatot köszönhetek a felkészüléseknek és a fellépéseknek. És soha nem merném állítani, hogy ezt egyedül az éneklés adja meg, de ez az egyik legegyszerűbb módja a zenéhez való kapcsolódásunknak.

És ha már itt tartunk, ki kell választani, hogy a zenén belül mivel foglalkoznál szívesen: nálam az éneklés nyert. Minden a késztetéssel kezdődik – nem tudom mindig pontosan megragadni az okát, de vágyad van az önkifejezésre. Ez elég hétköznapi esemény, fontos és általános emberi igény, hogy legyen mondandónk és hogy mások meghallgassanak. Ugyanakkor meghatározó a sikerélmény is, megerősít, ha például azt mondják, hogy talán az átlagosnál valamivel jobb, amit csinálsz. Az éneklés azért speciális, mert ha tisztán énekelsz is, a megítélésed mindig ízlés dolga. Emellett van egy nagyon fontos axióma: a rockban mindig az énekes a legnagyobb ripacs, tehát fontos, hogy tudjunk magunkon mi magunk is mosolyogni.

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!