Skip to main content

Te mikor követtél utoljára egy hangyát?

Egyik kedvenc filmem a Segítség, felnőttem! Tom Hanksszel, ami arra a gegre épül, hogy egy felnőtt testében köt ki egy gyerek, és ez persze elég sok vicces szituációt szül. Nemrégiben a kislányommal sétálva eszembe jutott ez a film és elképzeltem, milyen szürreális lenne, ha mi is a nyílt utcán ugyanúgy kezdenénk el viselkedni, mint a gyerekek. Vajon hogyan reagálna a többi ember? Mennyire néznének bolondnak? Hát, mit mondjak, valószínűleg fehér köpenyes urak jönnének beszélgetni, de rájöttem arra is, hogy közben azért szabadabbnak is érezném magam.

A szülői létnek számtalan pozitív aspektusa van, az egyik pedig éppen az, hogy legálisan viselkedhetsz zizin vagy furcsán, ha a gyerekeddel vagy.

Többnyire elnézik neked az emberek, hiszen csak az érző szívű szülőt látják. De az is lehet, hogy mindeközben ezt te is élvezed. Körbe-körbe rohangálsz a parkban? De cuki apa vagy. Minden szembejövő kutyát megsimogatsz? Természetesen téged nem érdekelnek az állatok, de hát a gyerek odavan értük. Egyesével számolod a felhőket az égen? Jaj, de időpocsékolás...

Az ilyen „ciki” dolgok minden egyéb esetben kissé nehezen magyarázhatóan férnek bele egy felnőtt hétköznapi életébe. Én például éppen ezért szeretek a kislányommal sétálni:

bármire van időnk és olyan dolgokat is észreveszünk, amit a rohanó világunk értéktelennek tart.

Hangyákat figyelünk, követünk egy random cicát, virágot szedünk vagy éppen pocsolyába ugrálunk. Együtt fedezzük fel a világot. Ő először, én újra. Csupa olyan bohóság, amit a felnőttek már réges-rég elfelejtettek. Pedig az ilyen séták kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy tudatmódosító szerek használatának vádja nélkül egy átlagosan túlterhelt felnőtt is kiengedje picit a gőzt. Az elvárások nélküli kötetlen séta hatására ugyanis az agy átkapcsol egy másik üzemmódba: egy olyanba, ahol nem fontosak a bejövő üzenetek, nincs munkahelyi stressz vagy éppen nem azon pörög, hogy mit kéne venni a boltban. Ennél sokkal „jelentéktelenebb” dolgok válnak hirtelen fontossá, olyanok, amik édes nosztalgiát ébresztenek a gyerekkorból és egy rég elveszett világ részletei kerülnek ismét nagyító alá. A gyereked pedig éppen ezeket segít újra megtalálni.

Apaként mindenkinek ajánlom, hogy naponta szánjon néhány percet a kisgyermekével való közös sétára. És közben engedje, hogy ő vezessen. A gyerekek tempójával és logikájával haladva talán a felnőttek is elkezdik egy picit máshogy látni a világot és enyhül a feszkó.

Ficza János, Apu-kalipszis blog, 2018. május 14.

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!