Skip to main content

Te miért futsz?

Pár évvel ezelőtt egy igazán különleges futásra kaptam meghívást. Egy kör a Margit-szigeten volt a „feladat”, amit beszélgetés követett egy pszichológus csapat bevonásával.

Nem a táv okozta a kihívást, hanem az, hogy mindenki rájöjjön, hogy miért fut valójában? Miért vágtunk bele, mi motivál abban, hogy benne maradjunk, és mi visz előre minket?

Akkor csak legyintettem, hogy nincs ebben ekkora varázslat, szeretek futni, oszt’ ennyi.

Pedig van!

Erre most hétvégén jöttem rá. Meghívott vendég voltam egy rádióműsorban, ahol természetesen a futás volt a téma. A CoffeeRUNmegalakulásának 7. évfordulója apropóján kerestek meg, és a műsorvezető kérdései hatására azt vettem észre, hogy egy olyan nosztalgiavonaton ülök, ahol a futós életem mérföldkövei az állomások.

Első állomás: FOGYÁS

A futás egy eszköz volt, amire az áhított súly eléréshez volt szükségem. Nem volt nagy élvezet, csak le akartam tudni, hogy égjen a zsír. Minden alkalommal egy picit belehaltam, de tudtam, hogy ez olvasztja le rólam a kilókat.

Második állomás: SIKERÉLMÉNY

A forma már alakult, amikor elkezdtem élvezni a futást. Egyre gyorsabban végeztem a szokásos körömmel, és egyre nagyobb távokat tudtam teljesíteni megállás nélkül. Kivirulva, boldogan értem haza. Megéreztem, hogy milyen flow-ban lenni.

Harmadik állomás: CÉLOK

Életem első félmaratonját 2012. január 1-én futottam a Margit-szigeten. Olyan hideg volt, hogy még a pingvineken is kabát volt… Lementem, hogy futok két kört. Mivel nagyon jól ment, ezért gondoltam folytatom még egy körrel. Azt is szépen lepötyögtem. Útközben beindult a vezérhangya, hogy milyen jó lenne egy félmaratonnal megnyitni az évet, úgyhogy nekimentem a negyedik körnek is. Nagyon ramatyul nézhettem ki a végére, mert a járókelők úgy néztek rám, mint egy zombira. Még ennek az évnek az őszén lefutottam az első maratonomat,aztán egyreéhesebb lettem. Jöttek az ultra távok és az újabbnál újabb célok.

Negyedik állomás: SZÁMVETÉS

Az utóbbi időben teljesen átrendeződött az életem, és újra kellett gondolnom, hogy mire mennyi időm jut. Ez a 24 óra néha elég kevésnek bizonyul. A rádióinterjú hatására végiggondoltam, hogy mennyi edzésóra van a hátam mögött, hogy hányszor keltem hajnalban, hogy az edzéseimet rendben letudjam, hogy hogyan vált észrevétlenül az életem szerves részévé a futás. Egy pillanatát sem bánom, minden úgy jó, ahogy van. A futás tanított meg kezelni a holtpontokat, kitartónak lenni, önbizalommal telve élni, és nyitottnak lenni mindenki felé. A futás ajándéka a CoffeeRUN, és ez a csodás csoport is. Fantasztikus embereket ismerhettem meg általa.
Ha van egy kis időtök magatokban lenni és befelé fordulni, akkor érdemes végiggondolni, hogy mi hajt titeket. Miért húztok futócipőt a leglehetetlenebb időpontokban is, ha esik, ha fúj. Simán lehet, hogy tényleg az lesz a válasz, hogy „Mert, szeretem és kész!”, de lehet, hogy ennél többréteggel fogtok találkozni, ami olyan,mint egy hagyma. Ha ez így van, akkor viszont érdemes lefejtegetni a héjacskákat, mert úgy lesz csak igazán hosszútávú és őszinte a kapcsolatotok a futással és önmagatokkal.

Kövessétek az MKB20Perc Egészség Facebook csoportját, és osszátok meg velem!

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!