Szülőnek lenni egészséges
Húzod az igát, túrod a melót, a fejed felett kattognak a határidők – úgy hívják ezt, hogy élet. A legtöbb ember nehezen szabadul a napi mókuskerékből és a dugóban ülve egy messzi országról álmodozik, mások a tökéletes hétvégét tervezik, de a legtöbben azzal is megelégednének, hogy este hazaérve leüljenek egy picit és megpihenjenek. Otthon viszont majdnem mindenkit vár a második műszak: a gyerek. Ő további figyelmet, energiát és szeretetet igényel, na meg persze ad.
Sokan elfelejtik, hogy a fáradtság ellenére a gyerekkel töltött este lehet az a része a napnak, amiért érdemes a másnapi hajtást újrakezdeni.
Ma már számos megoldás létezik a mindennapi rutin kóros mellékhatásainak leküzdésére, amiket részben mindenki kipróbált már, több-kevesebb sikerrel. Van azonban még egy dolog (talán a legfontosabb és a legkézenfekvőbb!), ami javítja a pszichés állapotunkat, hiszen kiszakít a megszokott környezetünkből, feltölt és ellazít, ezáltal pedig a szervezetünkre is jótékony hatással van – a szülőség.
Elsőre furcsának hangzik igaz? Hiszen a gyerekeket általában a ricsajjal, a betáblázott napokkal illetve a kifacsart szülőkkel azonosítják.
Szóval, hogyan lazíthatna egy szülő, ha ennyi minden vár rá a munka mellett?
Tudtad, hogy ha ügyesen csinálod, néhány perc a gyerekeddel több energiával tölt fel, mint egy félmaraton? Mert igen, a gyerekeddel töltött idő olyan, mint egy kimerítő futás: az elején még hagynád a fenébe az egészet, néha arra gondolsz, hogy miért nem ültél be inkább egy moziba egyedül, de bármennyire is fárasztó, a kezdeti bizonytalanság után valamiért elkap a flow, onnantól pedig nincs megállás. És a végén bármennyire is bűzlesz és érzed úgy, hogy a maradék erőd is elveszett, mindezek ellenére mégis nagyszerűen érzed magad.
Az én kedvenceim az esték, amiket mindig együtt töltünk a kislányommal és ez az idő csak a miénk. Egy kimerítő nap végeztével a közös játékok, beszélgetések (már amennyire egy kétéves beszélni tud), a séták, a meseolvasás, a fürdetés vagy altatás valóban zen állapotba juttat.
A titok annyi, hogy amikor a kislányommal vagyok, akkor csak rá figyelek és semmi másra. Egy gyereknek ugyanis erre van leginkább szüksége: nem egy odaszúrt félmondatra, elkalandozott gondolatok közti hümmögésre vagy egy mobilból fel-felpillantó tekintetre.
Anya kell vagy apa, mégpedig teljes valójában.
Elég naponta néhány perc, de ez az idő csakis a gyerekről szóljon. Tegyél félre minden más tevékenységet és egyedül rá figyelj. Meglátod, ő is, te is, sokkal jobban fogjátok magatokat érezni.
Ficza János, Apu-kalipszis blog, 2018. május 14.
