Skip to main content

Napi rutin…na, és te hogy szoktad?

A tanévkezdéshez köthető őszi időszak kezdete általában őrültek háza. A megszokott, nyugodt nyári reggeleket és békés napokat felváltja a káosz és a rohanás. Sok a bizonytalanság, hogy kinek, mikorra, hányra, hova, mit főzzünk¬; ha főzünk, akkor ki vásárol be... és akkor ez még csak az otthoni logisztika. Aztán persze ott van még a szeptemberben berobbanó munkaáradat is. Az egész hónapban a kiszámíthatatlanság, a változás, a bizonytalanság jellemzi. Márpedig a bizonytalanság jelenti az élőlények számára a legnagyobb stresszt. Jól jöhet ilyenkor, ha vannak olyan szokásaink, rutinjaink, amelyek segítenek nekünk abban, hogy legyen legalább egy kis fix pont az életünkben, amelyben megkapaszkodhatunk.

Nekem a teázás az egyik ilyen szokásom. Ha tehetem, akkor minden reggel leülök és egy tea közben átgondolom a napom. Ezt igyekszem mindennap megtenni, akár otthon vagyok, akár valahol a nagyvilágban. Külön erre a célra van utazós teáskészletem is, amit mindig magammal viszek hazai és külföldi utakra egyaránt. Akkor is, ha nyaralni és akkor is, ha dolgozni megyek.
Egyszer, amikor egy svájci bank csapatával dolgoztam Zürichben, elkezdtem stresszelni a munkán és azon, hogy biztos elég jó vagyok-e. Persze jöttek a negatív gondolatok, hogy nyilván nem. Aztán, amikor éppen kezdtem volna rosszul érezni magam, kortyoltam egyet a teámból, és ez segített is visszatérni. Rájöttem, hogy végül is ez is csak egy nap és ők is ugyanolyan emberek, mint akikkel dolgozni szoktam, szóval csak nyugi. Az ilyen és ehhez hasonló szeánszok biztonságot adnak, lehet beléjük kapaszkodni, ha nagyon süvít az élet szele.

Persze, ezekkel kapcsolatban is fontos a rugalmasság, mert a végletek itt is veszélyesek. Ha nincs időm reggel teázni, mert mondjuk elalszom, akkor azért nem gondolom azt, hogy az már csak egy szörnyű nap lehet. Sokszor találkozom azzal, hogy egy idő után nem a rutin van az emberért, hanem az ember a rutinért. Azaz mintegy a teljesítménykényszerünk kiélésének újabb eszközeként, rugalmatlanul ragaszkodunk egy rutinhoz még akkor is, ha az már nem segít. Ennek egy nagyon súlyos formája a kényszerbetegség.

Nekem az vált be, hogy amikor lazább időszakom van, akkor én is lazábban kezelem a rutinjaimat. Amikor viszont sűrűsödnek a fellegek a fejem felett és gyűlnek a feladatok, akkor ragaszkodok hozzá, hogy meglegyen legalább ez az egy biztos pont a napomban.

Nektek mi segít ilyenkor, milyen szokást, rutint építettetek be az életetekbe?


Ha érdekel más írás hasonló témában, olvasd el ezeket is! :)
Kertészkedj, ne szerelj!
Állj meg a nagy rohanásban!
Mi fán terem a mindfulness?

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!