Skip to main content

Megoldani vagy megfigyelni? Hogyan tudunk ügyesebben viszonyulni nehéz érzéseinkhez?

Képzeld el, hogy sétálsz egy csodálatos erdőben, gyönyörű a táj, kedvesen csicseregnek a madarak, kellemes szellő fúj, és éppen meglátsz egy nagyon kecsegtető áfonyabokrot pár tíz méterrel magad előtt. Nagy boldogan el is indulsz az irányába, de aztán amikor pár méterrel a bokor előtt jársz, kiemelkedik belőle egy óriási nagy medve. Hogy mit csinálsz? Valószínűleg azt, amit ilyenkor minden normális élőlény tenne: elkezdesz a lehető leggyorsabban a másik irányba menekülni. Menekülés közben pedig nem azzal foglalkozol, hogy milyen csodálatos az erdő, gyönyörű a táj, vagy hogy kedvesen csicseregnek-e a madarak, hanem hogy vajon észrevett-e az a nagy medve!?!?

Ezzel nincs is semmi gond, ez a normális reakció. Amikor veszélyben vagyunk, akkor megpróbálunk sokszor nem is egészen tudatosan kikeveredni belőle, igyekszünk eltávolodni a – vélt vagy valós – veszélytől. És ez általában segít, hogy túléljünk.

A gond az, hogy sokszor ugyanígy reagálunk arra, amikor bennünk keletkezik valami, amit veszélyesnek ítélünk meg. Feszültség, harag, szomorúság vagy más nehéz érzések, illetve negatív gondolatok formájában. Ugyanazzal a stratégiával próbáljuk meg kezelni ezeket a belső veszélyeket, ahogyan a külső fenyegetettségérzést: megpróbálunk elmenekülni előlük, vagy legyőzni őket.

Mindannyian szeretnénk jól érezni magunkat az életben, szeretnénk olyan dolgokat csinálni, amiket szeretünk, élvezünk. A gond az, hogy amikor jön valami olyan érzés, amit mi gondnak, veszélynek érzékelünk, akkor ugyanúgy elkezdünk menekülni, mint a medve elől. Az élet pedig olyan, hogy teljesen normális, hogy vannak nehéz érzéseink, gondolataink. A feszültség érzése önmagában nem baj. Amikor megijedek tőle vagy azt gondolom, hogy nem normális, hogy feszült vagyok, akkor kezdődnek a problémák. Mert innentől nem az élet szép részére (az erdőre és áfonyabokorra) fókuszálunk, hanem próbálunk menekülni feszültség (a medve) elől. És ennek az eredménye sokszor már nem jó, hiszen sokszor éppen ez gátol meg minket, hogy megoldást találjunk, hogy azt tegyük, ami a fontos számunkra.

Minél inkább menekülni próbálunk, annál nagyobb lesz az adott érzés vagy gondolat életünkre gyakorolt hatása. A pszichológiai rugalmasság második pillére éppen ezért a nyitottság. Egyfajta kíváncsi hozzáállás, ami abban segít minket, hogy képesek legyünk megfigyelni, hogy éppen mi van bennünk és ettől függetlenül tudjuk azt csinálni, ami fontos nekünk. A következő webináriumon azzal fogunk foglalkozni, hogy milyen gyakorlatokkal tudjuk fejleszteni magunkban ezt a fajta kíváncsi, nyitott hozzáállást.

Csatlakozzatok hozzánk július 20-án, az esemény részleteit itt találjátok: https://bit.ly/2Cz0muj

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!