Skip to main content

Így kapcsold ki a robotpilótát!

Olyan jó lenne, ha néha ki tudnám kapcsolni az állandó agyalásom!
Ha volt már hasonló felkiáltásod, akkor van egy jó és egy rossz hírem.
A rossz, hogy az agyalást szándékosan nem lehet csak úgy kikapcsolni. A jó meg az, hogy nem is kell. A nézőpont a kulcs.

Agyunknak van egy „agyalós” működése. Ez állandóan analizál, összehasonlít, tervez, „mentálisan utazik az időben”: rágódik a múlton, és aggodalmaskodik a jövőn, na meg ítélkezik is. Önmagában ez nem baj. Sőt! Ezek olyan mentális képességek, amelyek nélkül nem tudnánk komplex problémákat megoldani, és nem tudtunk volna ilyen világot létrehozni. A baj az, hogy ez a működésünk manapság túlteng az életünkben, és nemcsak akkor használjuk, amikor szükségünk van rá – mondjuk munka közben, amikor meg kell tervezni a nyaralást vagy az éves költségvetést – hanem mindig. Egyfolytában. Amikor este fekszünk az ágyban, akkor is azon gondolkodunk, hogy miért nem tudunk már elaludni (analizálás), hogy lehetünk ilyen bénák, hogy végre aludhatnánk, de nem tudunk (ítélkezés) és hogy ha ezt így folytatjuk, akkor holnap nagyon fáradtak leszünk és nem fogunk tudni gondolkozni (aggodalmaskodás). Az agyunk elmeséli az összes létező lehetséges szörnyű kimenetelt (mentális időutazás). Ráadásul ez az a működésünk, ami miatt elkezd minket piszkálni az érzés, hogy ki kellene tudnunk kapcsolni ezt az állandó agyalást, és hogy valami baj van velünk, ha ez mégsem megy.
áj a fejünk amúgy.)
Agyunknak azonban van egy érzékelő, megfigyelő funkciója is. Ez ugyanúgy velünk született képesség. Ezt olyankor használjuk, amikor csak megfigyelünk. Ilyenkor nem kell elérni semmit, csak figyelni arra, ami éppen van. Bennünk és körülöttünk. Olyan, mint amikor kint vagyunk a természetben és egy hegy tetejéről körbenézünk, megfigyeljük, hogy mi van körülöttünk. A kihívás ilyenkor az, hogy észrevegyük, amikor már nemcsak megfigyeljük az erdőt, hanem már tervezzük is az utat. Ha észrevettük, már nyertünk. Ilyenkor csak próbáljunk megint megfigyelni és kapjuk rajta magunkat a következő elkalandozáson is. Ahogy a gondolatainkkal, az érzéseinkkel ez ugyanígy működik. Nem kikapcsolni kell az agyalós részt, csak megfigyelni.

A csapda az, hogy minél inkább ki akarjuk kapcsolni, annál inkább erre fókuszálunk, és annál kevésbé látunk ki a fejünkből, a gondolatainkból. Ilyenkor vagyunk „fejnehezek”. (Nem véletlen, hogy ennyit fáj a fejünk amúgy.)

Agyunknak azonban van egy érzékelő, megfigyelő funkciója is. Ez ugyanúgy velünk született képesség. Ezt olyankor használjuk, amikor csak megfigyelünk. Ilyenkor nem kell elérni semmit, csak figyelni arra, ami éppen van. Bennünk és körülöttünk. Olyan, mint amikor kint vagyunk a természetben és egy hegy tetejéről körbenézünk, megfigyeljük, hogy mi van körülöttünk. A kihívás ilyenkor az, hogy észrevegyük, amikor már nemcsak megfigyeljük az erdőt, hanem már tervezzük is az utat. Ha észrevettük, már nyertünk. Ilyenkor csak próbáljunk megint megfigyelni és kapjuk rajta magunkat a következő elkalandozáson is. Ahogy a gondolatainkkal, az érzéseinkkel ez ugyanígy működik. Nem kikapcsolni kell az agyalós részt, csak megfigyelni.

Ha szeretnétek megtudni többet a témáról és kíváncsiak vagytok, hogyan lehet ezt a fajta működést gyakorolni a mindennapokban, akkor csatlakozzatok hozzánk a június 29-ei webináriumon!

Link: https://zoom.us/j/5981015883

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!