Skip to main content

Így rakd le a munkát 20 perc alatt

Amikor az egyetem mellett a pesthidegkúti mentőállomáson mentőápolóként dolgoztam, kialakult az a rutinom, hogy minden szolgálat után elmentem egyet futni a Hárshegyre vagy a Hármashatár-hegyre. Egy ilyen futás hossza fél óra és két óra között volt, attól függően, hogy mennyire volt húzós az adott nap. (Egyszer volt, hogy majdnem 3 órát futottam...) Ha pedig valamiért nem volt időm erre, mert mondjuk egy éjszakai szolgáltat után be kellett érnem az egyetemre, akkor a mentőállomás és a Hűvösvölgyi végállomás közötti távolságot sétáltam le, hogy legalább annyi időm legyen, hogy kicsit „átzsilipeljek” egyik állapotból a másikba. Egyik szerepből a másikba. Azáltal, hogy lezárom az egyiket, lehetőségem legyen átlépni egy újba.

Aztán amikor negyedéves hallgató lettem, és elkövetkezett a nyári sebészetgyakorlat, homokszem került a gépezetbe. A gyakorlatot a Városmajori Szív- és Érrendszeri Klinika Szívsebészeti osztályán töltöttem, ahol amúgy is diákkörös voltam, mert abban az időben még nagyon szívsebésznek készültem. A probléma csak annyi volt, hogy mi akkoriban a Nyúl utcában laktunk, ami gyalog 5 percre volt a klinikától. Egy ideig fel sem tűnt, hogy valahogy abban a hónapban nem voltak olyan jók a délutánok; sokkal feszültebb voltam és nehezebben tudtam kapcsolódni az akkor még csak egyedüli, éppen féléves lányomhoz. Aztán az egyik nap egy műtétnél én voltam az egyik asszisztens. Elég nehéz műtét volt, több komplikáció is fellépett közben és így, az amúgy is 5 órás műtét 9 órás lett. Szerencsére a beteg túlélte, én viszont nagyon siettem, mert nagyon késésben voltam otthonról, és hát a műtőből nem lehet sms-t írni, hogy bocs, kések négy órát. Szóval a kimosakodás és a hazaérkezésem között kb. 4 és fél perc telt el.

Aztán otthon leültem játszani a lányommal és azon kaptam magam, hogy egyáltalán nem rá figyelek, hanem fejben még mindig ott vagyok a beteg mellkasában... Akkor döbbentem rá, hogy valószínűleg az a baj, hogy itt nincs meg az a rutinom, hogy egy hosszabb sétával vagy egy futással lezárjam a munkát és hagyjak időt magamnak, hogy egyik szerepből átkerüljek egy másikba. Hiányzik a lezárás, és hogy legyen lehetőségem belépni egy újba.

Innentől kezdve mindig nagyon odafigyeltem arra, hogy a gyakorlat után sétáljak egy kört a Városmajorban. Elég hamar rendeződtek is a dolgok, és azóta nagyon odafigyelek arra, hogy mindig hagyjak időt magamnak „zsilipelni”.

Ebben a rohanó világban nagyon nehezen találunk időt bármire, de ahhoz, hogy le tudjunk zárni dolgokat, idő kell, és ha ezt nem adjuk meg magunknak, akkor csak hordozzuk magunkban a megoldatlan dolgainkat mindenhová.

Nem kell nagy befektetés, 20 perc séta pont elég.

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!