Skip to main content

Így tegyük töltőre magunkat anyaként

"Csak abból a spájzból lehet kivenni, ami fel van töltve!"

Gyakran hallottam szülőfalumban a régi öregektől, így nagymamámtól is ezt a mondást. Kisgyermekként ez teljesen egyértelműnek is tűnt: az eperből lekvárt főztünk, a barackból a pálinkán kívül készült kompót, az uborkából pedig jófajta savanyúság. Így a téli napokon is tudtunk mihez nyúlni. Legalábbis a kamrában.

Fotót készítette: Szlávik Betti

Fotót készítette: Szlávik Betti

Csak pár évvel később értettem meg, hogy ez a mondás az élet más területein talán még fontosabb, mint a csemegeuborkáktól roskadozó polcok esetében. Éppúgy vonatkozhat a baráti, és párkapcsolatainkra, mint ahogyan saját magunkra is.

Szerintem a titok nyitja a minőségi idő, amit másokkal és magunkkal töltünk. Azonban amikor 5 évvel ezelőtt édesanya lettem, onnantól kezdve ez már nem volt olyan egyszerű dolog. Óriási szerelembe estem a gyermekemmel és úgy éreztem, hogy nekem most a kisfiam mellett van a helyem. Olyan nem lehet, hogy én mondjuk azért bízzam rá valakire a gyermekemet, hogy elmenjek „jól érezni” magam egyedül. Ez a dolog akkor változott meg gyökeresen, amikor pont a kisfiam 1. születésnapján megszületett a kislányom, és én ott találtam magam 0-24-ben egy picivel, meg egy kicsivel. És bár a gyermekeim iránti rajongásom továbbra is megmaradt, azonban azt éreztem, hogy a nem alvások miatt egyre fáradtabb, és összességében egyre kimerültebb vagyok, a türelmem sem a régi. Igen, kiürült addigra az a kamra…

Az ürességtől kongó belső spájzom helyzetének megoldásához az első és legfontosabb dolog az volt, hogy elhiggyem és elfogadjam: attól még nem vagyok rossz anya, mert néha magamra is szeretnék időt szánni. Teljesen természetes dolog, hogy elfáradunk anyaként otthon, és néha magunkat is töltőre kell tennünk.

Azt követően, hogy megengedtem magamnak ezt az érzést, elfogadtam, hogy ettől én még elég jó anya vagyok, már csak a „technikai részletek” maradtak hátra:

1. Felismerni azt, ha szükségem van sajátidőre:

Egy nap megláttam egy anyukát a buszon, aki már reggel nyolckor türelmetlenül és feszülten beszélt, de inkább kiabált a két cuki gyermekével. Azonnal megbeszéltem a férjemmel, hogy én soha nem szeretnék ilyen lenni. Amikor azt érzem, hogy már nem tudom birkatürelemmel ötödjére átöltöztetni a kislányom Barbie babáját, akkor tudom, hogy szükségem van arra, hogy valamilyen formában töltődjek. És ezt már ki is merem mondani, segítséget is merek kérni ehhez a környezetemtől.

2. Megtalálni az időt rá

Ha az elhatározás megvan, és képes vagyok levetkőzni a szuperhős, tökéletes anya jelmezemet, akkor igazából mindig tudok találni arra időt, hogy legyen egy kis sajátidőm. Az Anya-talpaló oldalamon az anyukák gyakran panaszkodnak arról, hogy nincs nagyszülői segítség, így ők magukra nem tudnak időt szánni. Én azt gondolom, hogy aki szeretne, az talál megoldást: egy sorstárs anyukával éppúgy lehet szövetkezni, mint a szomszédban lakó magányos nyugdíjas nénivel, de akár egy még gyermektelen barátnő is hadra fogható. Csak sokszor nem is merjük őket megkérdezni, mert azt gondoljuk, hogy ez biztos terhes lenne a számukra, pedig itt is lehetne találni mindkét fél számára jó megoldást.

3. Megtalálni azt az elfoglaltságot, amivel a lemerült elemeket feltölthetem

Kezdetben gyakran találtam magamat abban a helyzetben, hogy ott álltam 2-3 óra szabadidővel és hirtelen nem tudtam mihez kezdjek. Úgy éreztem magam, mint kisgyermek a cukorka boltban, mindent akartam, de nem tudtam, hogy melyik édesség esne a legjobban. Némi kísérletezés, néhány kevésbé jól sikerült alkalom, majd tudatos tervezés kellett ahhoz, hogy ez a röpke néhány óra valóban feltöltődés legyen. Írtam egy listát magamnak olyan elfoglaltságokkal, amelyek kikapcsolnak és ezt szolgálják. Olyanok szerepelnek rajta, mint egy forró fürdő, egy masszázs, egy közös vacsora kettesben a férjemmel, néhány oldal az aktuális kedvenc könyvemből, egy aerobic- vagy egy jógaóra, futás a Duna-parton, kávé egy barátnővel, színházi darab, új frizura a fodrásznál, séta a parkban. Amikor az aksim jelez, akkor pedig csak ezek közül választok egy olyat, ami jól esne és meg is valósítható éppen.


Az évek során már kialakult nálunk erre egy jó gyakorlat: a férjemnek és nekem is vannak fix sajátidős elfoglaltságaink éppúgy, mint ahogy van közös időnk is, gyerekek nélkül (ezek a randikeddek, amikor csak kettesben csinálunk valamit: pl. moziba, színházba megyünk, nyugiban megvacsorázunk, elugrunk egy fürdőbe, vagy elmegyünk egy főzőtanfolyamra).

Mert maximálisan egyetértek Vekerdy tanár úr korábbi szavaival, és tudom, hogy anyaként óriási a felelősségem, mert ha én jól vagyok, akkor a család is jól lesz!

„Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.”

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!