Skip to main content

Amit még a futás adhat…

Az évek során nagyon sok futóval találkoztam és azt tapasztaltam, hogy az emberek nagy százalékban alakformáló eszközként kezdik el használni a futást. Én is ebben a cipőben jártam, viszont idővel azt vettem észre, hogy komoly szemléletváltó hatással van rám ez a mozgásforma.
Megpróbáltam pontokba szedni, hogy mire számíthattok, ha most kezdtek el futni. Nem kell megijedni, csupa-csupa pozitív hozadéka van a rendszeres testmozgásnak.

Nyitottság

Sosem felejtem el az első pályaedzést, amire lemerészkedtem. Mindenki állati menőnek tűnt. Profi futócucc feszült a szálkás testeken, én pedig, a kis husika, a sor végén kapkodtam levegőért minden kör lefutása előtt, alatt és után. Mindig egy pár lépéssel messzebb álltam, mint a menők. Szürke kis egérnek éreztem magam, úgy, hogy ezt ők sosem éreztették velem. Ez belőlem jött. Be voltam zárva. Önmagamat zártam be. Már nem tudom, hogy hol és mikor kattant át bennem valami, de szépen lassan egyre közelebb léptem a többiekhez és idővel ledőlt a köztünk lévő képzeletbeli fal. Számomra a terepfutás mutatta meg igazán, hogy minden ember egyenlő. Kortól, nemtől és mindenféle hovatartozástól függetlenül, ugyanúgy orra esik bárki egy kiálló gyökérdarabban, ha nem figyel.

A mai Évi már nyitottan fordul mindenki felé. Akivel megtalálja a közös hangot, azzal szívesen barátkozik, de ha valakivel nincs meg a kémia, akkor sincsen semmi baj.

Rugalmasság

Világ életemben ragaszkodtam a megszokott dolgokhoz. A változást szinte büntetésként éltem meg, ezért számomra óriási szenvedés volt minden, ami új, ami más. A futás, és főleg az ultrafutás a folyamatos újratervezésről szól. Adtam fel versenyt amiatt, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt előre elterveztem. Szétestem fejben. Képtelen voltam az elengedésre. A terepfutás tanított meg igazán a rugalmasságra, hiszen, ha felmész a hegyre, vagy bemész az erdőbe, ott bármi megtörténhet és az ellenkezője is. Ez az alkalmazkodás magasiskolája.

A mai Évi már élvezi, hogy folyamatosan változik körülötte minden, mert rájött, hogy a változás egyben lehetőségek tárháza is.

Önbizalom

Sokan azt gondolnák, hogy a fogyással és a szálkás body-val kéz a kézben jár az önbizalom. Hát nem… Láttam én már szorongó tökéletes testű nőt és önbizalomtól sugárzó plus size bombázót. Nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy én is mínuszból érkezem önbizalom terén. Sőt! Még most is van hová fejlődnöm. A sok-sok futással töltött idő alatt azonban sikerült jobban megismerni önmagamat. Ezek a saját idők nagyon hasznosak voltak, mert órákra össze voltam zárva magammal és így lehetőségem volt szembenézni olyan dolgokkal, amiket a hétköznapokban elbagatellizálnék, vagy nemes egyszerűséggel a szőnyeg alá söpörnék. Nem az számít, hogy ki, mit mond, hanem az, amit én gondolok.

A mai Évi már hisz magában és ismeri az igazi önmagát.

Kitartás

Ha tudnátok, hányszor hallottam azt, hogy:
„Jééézusoooom, én 500 métert sem tudnék lefutni, nemhogy annyit amennyit te!”

Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, aki ezt gondolja, ugyanis DE! – simán le tudnátok futni 500 métert. Sőt!
Én egy alig 400 méteres körön kezdtem el futni. Olyan vörös volt a fejem, mint a féklámpa és úgy hörögtem, mint egy mopsz. Minden egyes alkalommal, amikor kimentem edzeni, azt éreztem, hogy nemcsak házon, de komfortzónán kívül is vagyok. Minden alkalommal egyre tágasabb lett ez a zóna. Sokat gondolkoztam azon, hogy:

- Mi van akkor, ha önmagunkat korlátozzuk le?
- Mi van akkor, ha ez a komfortzóna-dolog csak egy kifogás, amibe kapaszkodhatunk?

A futás megtanított arra, hogy nincs lehetetlen. Minden rajtam múlik és azon, hogy mennyi erőt és energiát fektetek a dolgokba.

A mai Évi annyiszor lépett már ki a komfortzónájából, hogy valahol el is hagyta félúton.

Belső lecsendesülés

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy csendes típus. Duma aaaz van. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobb igényem lett az egyedül futásra. Ha az erdőben szaladgálok, mindig úgy érzem, hogy visszatalálok önmagamhoz. Megszűnik a zaj és csak a természet neszeire figyelek. Lehet, hogy az erdőbe még úgy lépek be, hogy a napi rutintól és pörgéstől zakatol a fejem, de pár lépés után teljesen ki tudok kapcsolni és át tudom adni magamat a természetben futás örömének.

A mai Évi az erdőbe jár futó-meditációra.

Olyan szívesen beszélgetnék más futással élőkkel erről a témáról, hogy kinek, mit adott pluszban a futás, mert biztos vagyok benne, hogy ezt a listát a végtelenségig lehet bővíteni.

#csatlakozz!

...a programhoz!

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb cikkeinket, nézhesd meg mentoraink videóit. Ezekben szuper 20 perces tippeket adunk, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapjaid részévé válhat.

...a Facebook-csoporthoz!

Oszd meg a tapasztalataid, beszélgess szakértő mentorainkkal, legyél része egy pörgős, egymást támogató közösségnek!

...az Instagram oldalunkhoz!

Nemcsak nézni jó: az inspiráló tartalom mellett olyan gyakorlati ötletek várnak, amiket te is beilleszthetsz a hétköznapokba!