Skip to main content

Vissza az iskolapadba

Iskola. Sokáig annak a helynek számított, ahová apák ritkán tették be a lábukat. No nem azért, mert annyira féltek volna tőle, hanem mert egyszerűen nem volt szokás, hogy apukák járjanak szülői értekezletre vagy kísérjék első nap a gyereket az osztályterembe. Ma már ebben is egy kicsit jobb a helyzet és a játszóterekhez vagy az orvosi várótermekhez hasonlóan az iskolafolyosókon sem vagyunk ritka látvány.

És ez tényleg jó hír.

Nagyon fontos ugyanis, hogy az apák is részt vegyenek a gyerekek életében, de ez az aktív szülői lét nem csak olyan kellemes feladatokból áll, mint a közös játék, sport vagy kirándulások.

Sőt, az iskola sem csupán a mikulásváró buliról vagy a ballagásról szól. Nem csak ott kell megmutatkoznunk, a falat támasztva valahol a háttérben, és nem csak azért vagyunk ott, hogy jó képeket készítsünk. A nehezebb feladatok is ugyanúgy ránk tartoznak, mint az anyákra. Nekünk is ismernünk kell a tanárokat, részt kell vennünk az iskolai programokban, vagy éppen tudnunk kell, hogy mi a tananyag és a követelmény. Arra is szánjunk időt, hogy együtt tanuljunk a gyerekkel, hiszen az apák köztudottan serkentő és motiváló hatással vannak a gyermekek agyi fejlődésére és teljesítményére.

Emlékszem, amikor néha kiskoromban az édesapám tanult velem (akkoriban az még tényleg ritkaságnak számított), azt nagyon élveztem. Teljesen más irányból közelítette meg a dolgokat, ami nekem persze tetszett, hiszen jól jött egy kis változatosság. A szorzótáblás villámkérdéseket például ő jobban élvezte, mint a versekkel való kínlódást, de ha szükség volt rá, azzal is megbirkózott. Viszont sokszor így is sikerült megtalálnia a számára kedvező piaci rést: az Anyám tyúkja memorizálása közben is el-el hangzott a „Mennyi 6x7?” kérdés, csak, hogy ne felejtsem, Petőfi ide vagy oda, ezt álmomból felverve is tudnom kell. Nagyon értett továbbá az elbizonytalanításomhoz is, hiszen a „Biztos?” kontrát akkor is megkaptam, ha előtte helyes volt a válasz. Anyukám persze nem értette, hogy ebben mi a jó, de mi nagyszerű mókának tartottuk.

A kislányom még csak most kezdte a bölcsit, így nekem még van egy kis időm az iskolakezdésig. Amit viszont már most tudok, hogy sokat szeretném majd őt én is tanítani, de nem feltétlenül csak az iskolai tananyagra. Persze fontosak a nyelvtanilag helyes mondatok és a szorzótábla is, de hogy megértse, hogy ez miért fontos, az a szülő feladata. Szeretném őt elsősorban megtanítani gondolkodni, hogy rájöjjön, a kíváncsiság és nyitottság sok-sok izgalmas választ leplez le. Ez pedig hosszú távú feladat.

Nem csak alsó tagozatban kell tehát tanítanunk őket, ez a szerepünk szülőként (a többihez hasonlóan) sosem ér véget.

Csatlakozz!

A programhoz

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb 20 perces tippjeinket, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapok részévé válik.

A Facebook-csoporthoz

Legyél része egy tevékeny, egymást tanácsokkal támogató közösségnek!

Az Instagram-kihívásokhoz

A kihívások megerősítenek. Kövesd Instagram-oldalunkat, és nemcsak exkluzív tartalmakról értesülsz majd, de különleges Instagram-kihívásokról is!