Skip to main content

Navigare necesse est, vivere non est necesse

Vagyis hajózni muszáj, élni nem. Még ha a mondás második fele kicsit radikálisnak is hangzik, az első részét teljesen magaménak érzem…

Két hónapja… :)

Hogy miért ennyi ideje? Ennyi idő telt el az óta hogy letettem a vitorlás jogosítványt. Talán ez jól mutatja, hogy milyen hatalmas tapasztalat és szakértelem az, ami bennem összegyűlt, és amit át tudok adni Nektek: na jó elárulom, semennyi. :) Bár a vitorlák neveit már majdnem tudom, talán már két hajóosztályt is meg tudok különböztetni, és lassan már az is mond valamit, hogy raum vagy halzolás, de – jogosítvány ide vagy oda – ennyiben ki is merült a szakértelmem.

Akkor miről tudok írni? A vitorlázás iránti szenvedélyről.

De ehhez pörgessük kicsit vissza az idő kerekét. Talán azokra a nyarakra, amiket a balatoni gyerektáborokban töltöttem és a sok kispajtással ámulattal néztük a dagadó vitorlákkal elhaladó hajókat. Vagy azon elkapott pillanatokra, amiket a sokáig nagyon aktív MKB-s füredi vitorláséletből láttam. Vagy azokra a napokra, amiket 1-1 jó barát szeretettel ápolt hajóján eltöltöttem. Nem is tudom melyik volt, ami először megfertőzött, de ahogy szépen teltek az évek egyre jobban vonzott a vitorlázás… na meg a rum, de ez egy másik történet. ;-)

Az utolsó lökést a tavaly újra életre keltett MKB vitorlás szakosztály adta meg. Amikor jött a levél, hogy lehetőség lesz ismét vitorlást bérelni és szervezett keretek között hódolni a sportnak úgy gondoltam, hogy most vagy soha. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy már több éve ostoroztam magam, hogy amikor még lehetőség volt rá, miért nem csináltam meg a vizsgát MKB-s színekben. Tehát a levél elolvasása után elkezdtem a munka-család-nyaralás három ismeretlenes logisztikai egyenlet között megkeresni azt a megoldást, ami megmutatja, mikor is fér bele egy tanfolyam és a vizsgák. Valószínűleg nehéz egyenlet lehetett, mert mire megtaláltam a megoldást már majdnem nyár vége volt. Az már a sors egy külön kis játéka, hogy miután jelentkeztem a tanfolyamra, egy héttel később a vitorlás szakosztály levele is megérkezett, mely szerint belső szervezésű tanfolyam is indul, de ekkor a kocka már el volt vetve. Végül két hosszú hétvégét feláldozva augusztus végén letettem a hőn áhított vizsgát. A sok hasznos vizsgaanyag miatt bátran állíthatom, hogy most már, ha este egy aknaszedő hajó fényeit látom, fel fogom ismerni (természetesen ez teljesen mindennapos).

Amióta kézhez kaptam a jogosítványt, megváltozott az, milyen szemmel nézem a hétvégéket. Nem azt keresem, hogy mikor lesz szép napsütéses idő, hanem hogy mikor lesz szeles idő. Nem strandpapucsot, hanem vitorlás cipőt pakolok. Az persze segít benne, hogy a családot is sikerült megfertőzni. Nem volt nehéz dolgom. Azt a nyugalmat, amit a Balaton közepén hajózva nem lehet körülírni. Azt a bajtársiasságot sem sokszor lehet tapasztalni, amikor egy kikötőbe beérve hárman pattannak segíteni, mert látják hogy egyedül még nehezen megy a kikötés. Az pedig csak hab a tortán, hogy a három éves kislányom az első alkalommal úgy közlekedett a hajón mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

Hogyan tovább?

Mivel a neten már az összes vitorlás hirdetését kívülről ismerem, elkerülhetetlennek látszik a vég… még kitartok, még erős vagyok, még nem költök ilyen úri huncutságokra… jajj de szép ez a kék sudár, melyik kikötőben is lehet megnézni…

Csatlakozz!

A programhoz

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb 20 perces tippjeinket, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapok részévé válik.

A Facebook-csoporthoz

Legyél része egy tevékeny, egymást tanácsokkal támogató közösségnek!

Az Instagram-kihívásokhoz

A kihívások megerősítenek. Kövesd Instagram-oldalunkat, és nemcsak exkluzív tartalmakról értesülsz majd, de különleges Instagram-kihívásokról is!