Skip to main content

Lustálkodni szabad – sőt, néha kell!

A gyerekek sajátos világa – és ennek köszönhetően a szülőké is – leginkább a játék, az örökös mozgás, a móka és kacagás, na meg a rendszeres táplálékbevitel (és az azzal kapcsolatos küzdelmek) körül mozog. A szülők szemszögéből ezek a fogalmak leginkább az életben tartás, a nevelés és a szórakoztatás háromszögre módosulnak. Akárhogy is, mindkét fél részéről temérdek energiára és időre van szükség a hétköznapok ily módon történő feldolgozására, nem csoda hát, ha mindenki örül, amikor a gyerek jól alszik vagy éppen nyugodt. Szükség is van rá: én például apaként a fenti dolgok és a temérdek közös program mellett arra is szakítok időt, hogy közösen pihenjek – ha úgy tetszik – lustálkodjak egy kicsit a lányommal.

Bevallom, régen az egyik legnagyobb félelmem az volt, hogy ha apává válok, a kimerültségtől sújtva csupán zombi üzemmódban fogom tudni túlélni a hétköznapokat. Hiszen a kialvatlanság az egyik legfélelmetesebb fenyegetés, ami Damoklész kardjaként lobog minden szülő feje felett, és előbb-utóbb meg is valósul.

Jómagam olyan jó alvó vagyok, hogy akár állva is képes vagyok szunyókálni egyet a játszótéren a gyerek hintáztatása közben. A feleségem viszont arra is felriad, ha a szomszéd utcában egy légy pislog egyet. Szóval 50-50% volt az esélye annak, hogy a gyerek zseniálisan nagy alvóbajnok lesz vagy egy olyan hárpia, aki idegileg teljesen leépít minket.

Jó hírem van: Emily jó alvó lett. Ez persze máson nem segít, leginkább nekem jó hír, de legalább bizakodásra adhat okot, hiszen tényleg léteznek olyan gyerekek, akik képesek 10-12 órán át húzni a lóbőrt. Persze vannak olyan napok, amikor már hajnalban kukorékol, de senki sem tökéletes.

Azonban nem csak a genetika segített abban, hogy Emily szeresse az ágy melegét: születésétől fogva ebbe az irányba terelem. Bár rengeteg energiát (és nem csak a sajátját, főleg a miénket) felemészt napközben, hiszen meg sem áll a keze-lába, este elalvás előtt vagy álmos reggeleken jön el az én időm. Ilyenkor együtt fekszünk az ágyban és beszélgetünk (már amennyire egy kétévessel beszélgetni lehet), esetleg éneklünk, mesét nézünk, vagy csak úgy bolondozunk és csikizzük egymást.

A szokásos kis semmiségek ezek, amelyek úgy szórakoztatnak és kötnek össze minket, hogy közben lényegében pihenünk.

Ez a néhány perc felölt energiával, és bár sok minden mást csinálhatnék ilyenkor, hiszen meglett férfiemberként találhatnék kifogást bőven, mégsem cserélném le, mert tudom, hogy testileg-lelkileg gyógyít.

És persze a tennivalók nem várhatnak, de egy kicsit talán mégis felrúghatom a szabályokat, mert néha a semmittevés is lehet hasznos.

Ficza János, Apu-kalipszis blog, 2018. augusztus 31.

Csatlakozz!

A programhoz

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb 20 perces tippjeinket, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapok részévé válik.

A Facebook-csoporthoz

Legyél része egy tevékeny, egymást tanácsokkal támogató közösségnek!

Az Instagram-kihívásokhoz

A kihívások megerősítenek. Kövesd Instagram-oldalunkat, és nemcsak exkluzív tartalmakról értesülsz majd, de különleges Instagram-kihívásokról is!