Skip to main content

Életem váltása - Interjú Havas Dórával II.

A Lila füge mindig állandó változás volt, mondja, egy titkos küldetés, egy fedőnév alatt igazgatott szerelemprojektből lett sikeres vállalkozás. Hogy honnan nézve karrierváltás Havas Dóra pályája (a reklám felől a főzés, vagy fordítva), az nem is olyan egyszerű kérdés, de hogy a Lila füge brand hosszú utat tett meg addig, hogy ma ennyi lábon álljon, és egy nagyon tudatos nő működteti, az száz százalék.

Aztán sorra nyíltak az üzletek, az éttermek, egyre több lett a gasztroblog, és egyre menőbb lett érteni az ételekhez, tudni főzni. Akkoriban kezdtünk el az evésről úgy beszélni, ahogy korábban könyvekről vagy zenékről.

2008-ban volt az első Blogkóstoló. Az előtte való egy-két évben indult szinte egyszerre a Chili és Vanília Mautner Zsófival, Fűszeres Eszter blogja, a Fűszer és Lélek, velem pedig a Lila füge. Addig előfordult, hogy az Index úgy emelte ki a blogom tartalmát, hogy még blogspotos voltam, tehát még blog.hu sem volt. Egyszer felhívott egy barátom, és közölte, hogy kint vagyok az Index címlapján – hogy mi, én?! Aztán láttam, hogy a Lila füge. Nekem akkoriban még pengeélesen elvált a kettő.

Nappal a reklámszakma és a publikus sikerek, éjjel a blogírás és az inkognitó.

Ez kedvezett is nekem, mert éjszaka sütős fajta voltam. Ha például rossz napom volt, akkor hazamentem, és csak sütöttem, sütöttem. A blogot évekig titokban működtettem, aztán történt valami. A Coca-Cola volt a legnagyobb ügyfelünk az ügynökségnél, én pedig account directorként dolgoztam. Éppen az éves trendprezentációt tartottuk a reklámügynökségi stratégánkkal, aki a trendek monitorozásáért volt felelős. Befejeztem a saját részem, jött a stratégiai tervező, aki elővezette, hogy a blog a trendek trendje, a jövő, maga a követendő irány, majd a projektoron hirtelen megjelent a Lila füge. Megállt bennem az ütő. Elnémultam, csak néztem körbe, hogy most mi történik, bámultam a stratégára, hogy ezzel mit akar – de hát neki fogalma sem volt arról, hogy az az én blogom.

Mint valami isteni útmutatás: a helyeden vagy, ez a trend fősodra, te meg a legnagyobbak előtt is mutogatni való jó példa lettél. Összeértek a szerepek.

Elsőre teljesen megrémültem, mint akit rajtakaptak, de akkor ott nem derült ki semmi. Nekem viszont meghatározó pillanat volt, mert eldöntöttem, hogy ki kell állnom. El kell mondanom az ügynökségen, és muszáj döntenünk arról, hogy ezt hogyan és kinek mutogatjuk a jövőben, hiszen ez én vagyok. Egyfelől berobbantam ezzel a vallomással, hogy milyen menő és különleges ez a bloggerkedés, ugyanakkor csodabogárnak is tartottak. 2007-ben már elkezdtem arról beszélni, hogy szeretnék kimenni Párizsba elvégezni a Le Cordon Bleu-t. Nem szakács akartam lenni, csak hozzáértő, felkészült, tapasztalt szakember.

Rád szakadt a bloggal járó felelősség?

Nagyon hamar a bőrömön éreztem. Tudtam, hogy nem lehet csak úgy recepteket pufogtatni bele a világba. A helyén kell lennie mindennek – főleg nekem, szakmailag. A kreativitás, az esztétika, a vizuális igényesség jó és fontos, de nagyon felkészültnek kell lenni. Amikor tehát elkezdtem megosztani másokkal is a terveimet, totál hülyének néztek. Sikeres account director voltam, látni lehetett, hová léphetek följebb és följebb – nem igazán értették, miért kéne mindezt főállásban gasztronómiára cserélni. Akkoriban még az is tervben volt, hogy éttermet nyitok – nem séfként, inkább kreatív szakemberként, tulajdonosként –, de aztán máshogy hozta az élet. Megszületett az első fiam.

Évtizedes reklámos tapasztalat volt mögötted, menő karrier, és gyereked született. Aztán már nem is mentél vissza az irodába, ha jól tudom.

12 évig brandeket építettem. Mindabban, ami ma a Lila füge, ez vastagon benne van. A lelkesedésem a régi volt, de mire odaértem a saját brandemhez, már profin tudtam a nulláról felhúzni. Artúr, az első fiam igazi álombaba volt: sokat és jól aludt. Emellett nagyon jó evő is lett. Az ő kiskorában tudtam megérkezni igazán ebbe az egész Lila füge dologba, akkor éreztem meg igazán, hogy milyen feladataim vannak és lehetnek vele, és akkor tudtam elég időt is szánni rá. Nagyon fel is futott a blog. Elkezdtek komoly felkérések érkezni, sokat és örömmel dolgoztam, és ideje volt kimondani, hogy nem megyek vissza az ügynökséghez. Nagyon kerek és egyértelmű lett minden. Hamar megszületett az első könyv, fontos együttműködések indultak el, és éreztem, hogy a helyemen vagyok. Miközben folyton változott az egész: az életem tökéletes tükörképe lett a Lila füge. Minden állomása kiolvasható volt belőle – aztán szépen engem is elkezdett formálni.

Nem csábítottak vissza soha? Nem legyintettek nagyokat, hogy persze, persze, Dóra, klassz dolog ez a főzőcske, de majd úgyis kinövöd, megjön az eszed.

Nem csábítottak vissza soha? Nem legyintettek nagyokat, hogy persze, persze, Dóra, klassz dolog ez a főzőcske, de majd úgyis kinövöd, megjön az eszed.

A kezdetektől elég nemzetközi, progresszív vonalat viszel. Mekkora erőfeszítés és milyen egyensúlyozással jár, hogy itthon is érthető és szerethető maradj, és a receptjeidet ne csak csodálni, hanem főzni is szeressék?

Amíg 2006-ban ez a saját kis játszóterem volt, és állandóan thai ételeket főztem, addig mára komoly vállalkozás lett, illetve bennem az elmúlt évtizedben olyan kőkemény küldetéstudat alakult ki, amitől még soha senkinek nem sikerül eltérítenie. Pontosan tudom, hogy mit miért főzök, hogy miért éppen úgy, és miért úgy tálalom, ahogy. Szeretném, ha nyitottabbak, kísérletezőbbek, könnyedebbek és felelősebbek tudnának lenni itthon az emberek a konyhában – és hogy ez nem elsősorban pénzkérdés. Pontosan tudom, hogy a brand arcaként az élő példája vagyok mindennek, ami a Lila füge, de boldogan mutatom meg bárkinek: környezettudatos, jó és változatos konyhát vinni nem is akkora ördöngösség. Lehet kevesebb húst enni. Lehet izgalmasabban tálalni. Lehet a legegyszerűbb hozzávalókból is bámulatosan finomakat főzni. Isteni a garnélarák, persze, de a sárgarépafasírt is mennyei. Szeretném, ha az én lendületem és vidámságom átjönne az ételeken – az a célom, hogy ezt mások is átvegyék. Hogy ez egy nyitottabb, sokszínűbb ország legyen. Ez hosszú távú, lassú építkezés, de olyan jó látni, hogy egyre többen jönnek velem.

Aktív, márkahű csoport – minden reklámos álma.

Bizony. És ez a legnagyobb dicséret. Nagyon boldoggá tesz, hogy úgy is komoly sikereket könyvelhetek el, hogy nem ültem fel a streed food vonatra, mert nekem az nem önazonos tartalom. És a hagyományos magyar konyha sem az én asztalom.

A többéves tévés tapasztalat viszont sokat ad.

Igen, elhelyez. Magyarországon az ismertséget tekintve a tévéképernyő még mindig kikerülhetetlen. A hirdetők felé is fontos, és az olvasóknak, nézőknek is számít: akkor veszik le a magazint a polcról, ha a tévéből már ismernek. De a képernyőn kívül is elég tempós és sűrű év volt: a magazinok, a Youtube-videók, a naponta frissülő site, a különféle együttműködések… És még idén karácsony előtt elindul a webshopunk. Nagyon magas fokozaton pörög most minden, de érzem, hogy jó, és működik.

Ezeket még pörgetni kell, vagy már inkább fékezni? Hogy kézben tudd tartani, vagy hogy otthon a fiúkra is legyen időd, vagy hogy legyen benne még örömöd.

Nagyon-nagyon fontos volt, hogy mindent sínre állítsak. Hogy minden olyan legyen, hogy boldogan, büszkén odaálljak mellé. De most már járniuk kell nélkülem is. És jövőre már csak polírozgatni, finomhangolni szeretnék.

Csatlakozz!

A programhoz

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb 20 perces tippjeinket, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapok részévé válik.

A Facebook-csoporthoz

Legyél része egy tevékeny, egymást tanácsokkal támogató közösségnek!

Az Instagram-kihívásokhoz

A kihívások megerősítenek. Kövesd Instagram-oldalunkat, és nemcsak exkluzív tartalmakról értesülsz majd, de különleges Instagram-kihívásokról is!