Skip to main content

Apa, foci és a szélmalomharc

Idén nyáron tudtam meg, hogy a foci-vb egy kisgyermekes férfi számára kész rémálom: kilogisztikázni azt, hogy az esti etetés és altatás mellett a lehető legtöbb meccset lásd, szinte lehetetlen. Sőt, bármiféle elképzelés arról, hogy saját kényed-kedved szerint, nyugodt körülmények között tudod megnézni bármelyik meccs bármelyik részét, naiv önámítás csupán.

EMBER TERVEZ...

A világbajnokság vége felé már annak is örültem, ha csak egy félidőt láttam, de azt is úgy, hogy Emily végig rajtam mászott vagy a fülembe duruzsolt. Egy focirajongó apuka ilyenkor megtanul csirkeszemmel figyelni: két szem két irányba néz. Egyik folyamatosan a tévét csekkolja, a másik pedig úgy tesz, mintha a hatdarabos puzzle a világ legérdekesebb feladványa lenne.

Pedig a feleségem mindent megtett, de néha az ő erőfeszítése is kevés volt, mert ha Emily éppen úgy döntött, hogy pont este nyolctól (a meccs kezdetének időpontjában) csakis velem szeretne esti mesét olvasni az ágyban, nem volt más választásom.

Olykor egy félidő sem kellett a teljes összezuhanáshoz: a belga-japán meccsen, amikor az ázsiai csapat már 2:0-ra vezetett, felelőtlen és balga módon azt gondoltam, hogy ugyan két perc alatt itt már nem történhet csoda, gyorsan elszaladtam a gyerekkel fogat mosni. Mondanom sem kell, mire visszaértem, már egyenlő volt az állás...

Persze jó dolgok is történtek: Emily például megtanulta a foci szót, igaz ezt azóta az összes olyan sportra használja, ahol embert és labdát lát egyszerre. Megtanulta már rúgni a bőrt is, egy alkalommal pedig öt teljes percig nézte velem a brazilok meccsét, aztán közölte velem a tényeket: „Foci elég. Mese!”.

NEM CSAK NÉZNI NEHÉZ, CSINÁLNI IS

Minden gyakorló szülő tudja, hogy a gyerek éveinek számával arányosan csökken a magadra szánható szabadidőd is. Sajnos mindez elsősorban a sportaktivitások sűrűségén látszik leginkább.

Persze a rendszeres sportűzést gyerek mellett is meg lehet oldani, minden csak azon múlik, hogy a fáradtság nevű kifogás milyen gyorsasággal és hatékonysággal éled fel az ember hipotalamuszában.

Ha nincs más választás, az egyik trükkös megoldás ilyenkor a gyerek bevonása lehet: mi például elkezdtünk Emilyvel biciklizni járni, igaz, ő egyelőre még csak gyerekülésben ül, de így is nagyon élvezi, ami leginkább az „Apa teker, gyorsabban!” mondatok formájában manifesztálódik, de legalább tudom, hogy jót akar nekem, na meg a kondimnak. Később, ha saját kerékpárja lesz, majd én is jól meghajtom őt, bár attól tartok, ő azt is jobban fogja bírni...

Mindezek ellenére így is várom már, hogy együtt sportolhassunk: a parkban focizunk majd, eljárunk úszni, vagy megtanítom ping-pongozni. Ha magamra nem is, erre majd biztosan jut időm.

Ficza János, Apu-kalipszis blog, 2018. július 24.

Csatlakozz!

A programhoz

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb 20 perces tippjeinket, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapok részévé válik.

A Facebook-csoporthoz

Legyél része egy tevékeny, egymást tanácsokkal támogató közösségnek!

Az Instagram-kihívásokhoz

A kihívások megerősítenek. Kövesd Instagram-oldalunkat, és nemcsak exkluzív tartalmakról értesülsz majd, de különleges Instagram-kihívásokról is!