Skip to main content

2X20 perc egészség

Kedd van, 22:50. Épp most értem haza a focimeccsünkről. Üzleti liga, kispálya, kétszer 20 perc. Jók voltunk. Egy másik bank csapatát győztük le 5-1-re, csere nélkül. Minden működött. Jó kapusteljesítmény, szervezett védelem, jó kontrák, és persze egy kis szerencse. Ahogy abban a bizonyos nagy könyvben meg van írva.

A sport fontos. Főleg a „magunkfajtáknak”, akik az iroda falai között, az íróasztal mellett, a számítógép előtt gubbasztva éljük életünk egy jelentős részét. Törekszem arra, hogy egy héten 4-szer, 5-ször megmozgassam magamat. Saját testsúlyos edzés, bicikli, futás (bár labda nélkül kicsit unalmas), kondi. A lényeg, hogy dolgozzon az ember izomzata. De a hét fénypontja a focimeccs.

Mert a futball, az más…

Az egész még gyerekkoromban kezdődött (mint oly sokunknál). 6 éves voltam, amikor átéltem az irapuatói „katasztrófát”, ahol szovjetek egy hatost gurítottak az általam is bálványozott Detárival, Eszterházyval, Disztl testvérekkel felálló magyar csapatnak. Férfiasan bevallom, sírtam… Elég sokáig. De ez sem tántorított el… Gyerekként nyilván az ember „keres” magának új idolokat, és én is megtaláltam a 80-as évek végének és a 90-es évek elejének csodacsapatát az AC Milant. Ez a rajongás azóta is tart (bár mostanság nem hozza azt a színvonalat Milánó „szebbik fele”), de nem csak nézni szerettem a futballt, természetesen minden alkalmat megragadtunk, hogy rúgjuk a bőrt.

Aztán játszottam (kizárólag amatőr szinten) az iskolai csapatban, a „mennyei megyei” sem maradhatott ki (bár az egy rövid időszak volt), és most, 38 évesen a Bank csapatában játszom (van egy másik csapatunk is, de az most egy kicsit szünetel).

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem vagyok egy kifejezetten jó játékos. Régebben sokkal olajozottabban működött a játék, de begyűjtöttem én is pár sérülést. Eleinte főleg szélső támadó voltam, aztán kerültem egyre hátrébb, mostanában inkább védekezek. A banki futballpályafutásom pár éve kezdődött. Akkor állt össze a csapat gerince, és közösen kezdtünk el különböző ligákban indulni.

Hogy ez mitől több számomra, mint bármely más sporttevékenység? A csapat miatt.

Azontúl, hogy az a 2x20 perc rendesen megmozgatja az embert, kialakít egy közösséget is. Nemcsak a fizikumod erősödik, hanem fejlődik a csapatban való gondolkodás készsége, fejlődik a jellem – ezt munkám során, vezetőként is hasznosítani tudom –, és ami talán mindezek mellett a legfontosabb, hogy kialakul egy baráti társaság. Egy végigdolgozott nap után ez nagyon komoly plusz energiát ad.

És nem, nem az eredmény a lényeg. A bevezetőmben kiemeltem a győzelmünket, de azt is tudnotok kell, hogy a múlt héten például beleszaladtunk egy nyolcgólos „mészárlásba”, szóval nem mindig jön ki a lépés. Viszont az is jó volt, azt is élveztük, és tanultunk is belőle. Nyilván sokkal jobb nyerni, de az igazi élmény nem a győzelem, hanem, hogy csapatként, közösségként éled át ezeket a pillanatokat. Nagyon más érzés, hogy nemcsak a saját teljesítményed a mérce, hanem a csapaté. Megtanulsz a másikért is küzdeni, és segítesz a társadnak szorult helyzetekben. Ezt az élet más területén is tudod kamatoztatni.

Persze, mint oly sokszor, amikor sportról mozgásról van szó, előkerülnek a nehézségek, kifogások:
1. "Nem vagyunk annyira jók! Meg kell, hogy nyugtassalak, nem kell klasszisnak lenni, hogy összehozz egy ilyen csapatot. Az elején kicsit kellemetlen hogy csak gyűlnek a vereségek, de aztán szépen összerázódik a gárda. Mi is így kezdtük.
2. Kevés a lehetőség. Ez sem igaz, számos városban működik bajnokság, teremben, műfüvön, nagy a választék.
3. A foci fiúknak való! Erre az MKB női labdarúgócsapata remekül rácáfol!
4. Nem szeretem a focit! Vannak más csapatsportok, kosárlabda, kézilabda, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy élvezd a játékot és a csapatmunkát.

A foci kapcsán több célom is van:
Rövid távú célom, hogy a pár éve abbamaradt, rendszeres ketrecfoci-találkozókat újraélesszem. Az egy különleges ága ennek a klassz sportágnak.
A futballt nem csak játszani szeretem, nagyon érdekel az elméleti háttere is, nagyon sok elemzést, statisztikát bújok szabadidőmben és tervezem, hogy ezt a tevékenységet hivatalos, intézményesített keretek között is elmélyítem.

Tippem:
Összegezve nincs más teendő, mint összeszedni barátokat, kollégákat (meg persze végy egy jó kapust :)), benevezni valamilyen amatőr ligába (vagy csak összehozni egy rendszeres, tét nélküli alkalmat), és már kész is. Ennyi kell ahhoz, hogy sportolj egy jót, és kialakíts egy jó közösséget.
Az elején kicsit döcögősebb lesz, ez igaz. De amikor berúgod a gólt, megcsinálod a cselt, egy szép szerelést, vagy megnyeritek a meccset, akkor egy fárasztó nap után kicsit úgy érezheted magad, mint Messi, Ronaldo, Maradona, vagy éppen az aktuális kedvenc. Mert azért egy kicsit erről is szól a futball.

Csatlakozz!

A programhoz

20 perc. Ennyi elég arra, hogy megőrizd az egészségedet, ráadásul a testi-lelki harmóniához vezető úton mi is a segítségedre leszünk! Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, hogy az elsők között olvashasd legfrissebb 20 perces tippjeinket, amelyekkel a fittség és a jókedv észrevétlenül a mindennapok részévé válik.

A Facebook-csoporthoz

Legyél része egy tevékeny, egymást tanácsokkal támogató közösségnek!

Az Instagram-kihívásokhoz

A kihívások megerősítenek. Kövesd Instagram-oldalunkat, és nemcsak exkluzív tartalmakról értesülsz majd, de különleges Instagram-kihívásokról is!